A fekete sípályákon a szó szoros értelmében „meredek dolog” lesiklani, a bejegyzés szerzője például szinte biztos, hogy úgy fog meghalni, hogy ez az élmény (is) kimarad az életéből. A síparadicsomokban persze megszokott kép a bátor amatőré, aki sem képességeivel, sem a gravitáció erejével nincs tisztában, és elindul a 20–30 százalékos lejtőn lefelé.

Nem érdemes. Jobb, ha a családunkra gondolunk – a fiatalok a leendő családjukra. De még ha kerüljük is a kockázatot, akkor is célszerű néhány ezer forintos biztosítással kiegészíteni a családi síelés – néhány nap esetén is százezres nagyságrendű – költségét.

Szerencsére azzal, hogy a hó csúszik, mint a banánhéj, külföldre utazó honfitársaink is egyre inkább tisztában vannak. Igaz ugyan, hogy az utasbiztosítást kötők aránya csupán 35–40 százalék, a MABISZ napokban megjelent közleménye szerint a síelők körében a ráta ennél magasabb.

A síbiztosításokért az „átlag ügyfél” nagyjából 650 forintot hajlandó fizetni naponta, ami az egy évvel korábbi átlagdíjnál mintegy 20 százalékkal magasabb – ezt már a Netrisk összesítése alapján tudjuk. A magasabb díjak legtöbbször pótlólagos szolgáltatásokat, illetve magasabb térítési limiteket is tartalmaznak – emelik ki a vezető online alkusz szakemberei.

A Netrisk szerint az utasbiztosítások több mint a harmadát az interneten kötik meg. Mivel a biztosítás néhány perc alatt megköthető, nem meglepő, hogy az online szerződő ügyfelek 80 százaléka az utolsó napokban köti meg biztosítását: 25 százalékuk 2–3 nappal az utazás előtt, 43 százalék az utazást megelőző napon, 12 százalék pedig csak az utazás napján. A Netrisk statisztikáiból az is kiderült, hogy a síbiztosítást kötők 78 százaléka Ausztriába, 6–6 százalékuk Szlovákiába, illetve Olaszországba, 3 százalékuk Franciaországba, a fennmaradó 7 százalék jórészt Szlovéniába, Lengyelországba, Romániába vagy Svájcba utazott. A biztosítottak átlagéletkora 34 év volt (sok ez, vagy kevés?), a síutakra átlagosan 5 napos utasbiztosítást kötöttek.

Mint arra a már említett MABISZ-közlemény is felhívja a figyelmet, érdemes a síutakra is olyan utasbiztosítást kötni, amely felelősségbiztosítási elemet is tartalmaz. A külföldi sípályákon okozott balesetek, illetve az azzal kapcsolatos – másoknak – okozott károkat az „alap” utasbiztosítások nem térítik meg, holott egy ilyen kártérítési ügy akár több millió forintos tétel is lehet, hiszen az anyagi kár mellett meg kell téríteni a balesetet elszenvedett fél elmaradt jövedelmét, az eljárás költségeit és még ki tudja, mi mindent. A MABISZ adatai szerint az utasbiztosítások díja napi 300 és 1000 forint között mozog. Egy osztrák sípályán az egy napos felnőttjegy 30–40 euró, aminek egy „prémium” kategóriás biztosítás is legföljebb a 10 százalékára rúg.

Ahogy általában, a síbiztosítások esetében is helyes, ha tisztában vagyunk a „szerződési feltételekkel”. (Bár a biztosítók nem tesznek meg feltétlenül mindent az ügy érdekében; nem mindig a legszembeötlőbb helyen találkozunk azzal a linkkel, amely a biztosítás megvásárlásával automatikusan elfogadott feltételekre mutat.) Ezekből kiderül, hogy a biztosító nem katonatiszt: több olyan eset van, amikor nem fizet – mentségére szól, hogy ezt előre meg is mondja. Hogy az egyik legfontosabb példát említsünk:

„A Biztosító mentesül a károk megtérítése alól, ha a kárt jogellenesen, szándékosan vagy súlyosan gondatlanul a Biztosított, a Szerződő, a velük közös háztartásban élő hozzátartozója (…) vagy a Kedvezményezett okozta, vagy ugyanezen személyek a kármegelőzési és kárenyhítési kötelezettségüket megszegték.” Súlyos gondatlanságnak minősül (többek között), „ha a kár a Biztosított, a Biztosítottal közös háztartásban élő hozzátartozója, a Kedvezményezett vagy a Szerződő 0,8 ezrelék véralkohol- vagy 0,5 mg/l légalkoholszintet meghaladó ittas vagy kábító hatású szer hatása alatti állapotával közvetlen okozati összefüggésben keletkezett”.

Hasonlóan: „Mentesül a Biztosító a térítési kötelezettsége alól, amennyiben bizonyítja, hogy a biztosítási eseményt a Biztosított viselkedésének olyan megváltozása okozta, amely alkoholfogyasztás, kábítószer fogyasztás (…) hatására történt.”

A tanulság? Nem érdemes forralt borból – vagy hideg sörből, hogy mást ne is említsünk – bátorságot meríteni egy „húzósabb” pálya előtt. Normál esetben izgalmas lehet egy helikopteres kirándulás a hófödte hegyek fölött, de törött lábbal nem különösebb élvezet. Az ellátás és a kórházi kezelés számlája pedig olyan kijózanító hatású, hogy vetekszik a legkiválóbb detoxikálókkal is.

Akadt „biztosítási esemény”, amely a világ biztosítóinak több mint 100 milliárd dollárjába került, olyan gépjármű-biztosítás, amelyre másfél millió dollárt fizettek ki, a kisállat-biztosítások körében 40 ezer dolláros volt a legnagyobb kifizetés is. Lássunk néhány – a maga kategóriájában – kiugróan magas (kifizetett) kárigényt.

Az Egyesült Királyság autós biztosítási toplistát Rowan Atkinson vezeti. A jeles komikus 1997-ben (rossz látási viszonyok közepette) lecsúszott az útról, és alaposan összetörte gyönyörű McLaren F1-ét. Természetesen volt biztosítása, az 1 497 560 dolláros kárt nem neki kellett állnia. Biztosan nem csalás az összeg, hiszen a McLaren szakemberei egy évig dolgoztak a „hibák kijavításán”.

Az autócsodát Atkinson tavaly adta el, a Taylor and Crawley kereskedőnél 12 millió dollárért (8 millió fontért) hirdették meg, és „majdnem ennyiért” el is kelt.

Egy másik műtétre 2007-ben, Angliában került sor: ez ugyan „csak” 22 ezer dollárjába került a biztosítóknak, saját kategóriájában azonban országos rekorder. Egy cica veseműtétje került ennyibe – ez egyelőre az Egyesült Királyság legnagyobb kisállat-biztosítási kárigénye. Az Egyesült Államok nagyobb, ott nagyobbak a kárigények is: a rekorder (2014 végéig) egy border collie 40 ezer dolláros műtétje volt.

Ugorjun most néhány nagyságrendet. A világtörténelem legnagyobb „biztosítási eseménye” a 2008-ban kitört pénzügyi válság volt, amely a biztosítókat duplán érintette: egyrészt maguk is a „bőrükön” érezték a válságot (az AIG például igen gyorsan megszűnt a világ legnagyobb biztosítója lenni, hogy mást ne mondjunk), de a károk egy részét állniuk is kellett. A válság által (negatívan) érintett cégek összes kárigénye egyes becslések szerint meghaladta a 100 milliárd dollárt. Nem véletlen, hogy azóta a díjak magasabbak, és hogy néhány biztosító „globális piaci összeomlás” esetén éppen annyit fizet, mint ufótámadás esetén.

A válság mellett a második számú „ember által okozott biztosítási esemény”, a 2001. szeptember 9-i terrortámadás volt, amely nem csupán a történelemnek adott új irányt, de a biztosítóknak is kimagaslóan sokba került: a vagyon-, élet- és egyéb biztosításokra több mint 40 milliárd dollárt fizettek ki.

„Ember által okozott” kár-e egy áramszünet? Ha az, akkor 2003. augusztus 14-i nagy „Észak-keleti Áramszünet” szintén jó helyezést érhet el. (A kimaradást a FirstEnergy Corporation kontrollszobájának egyik számítógépében keletkezett „bug” okozta.) Az áramszünet az Egyesült Államokban 45, Kanadában további 10 millió embert érintett. A teljes kárt 6 milliárd dollárra becsülik, arról azonban, hogy ebből mennyit térítettek meg a biztosítók, nincsenek egyértelmű adatok.

A természeti katasztrófák közül több listán szerepel előkelő helyen az izlandi Eyjafjallajökull vulkán kitörése, amely 2010 tavaszán szerencsére emberéletet nem követelt, a replülőtársaságokat, szállodákat, utazási irodákat stb. ért kár azonban elérte a 3,4 milliárd dollárt. Ez csak részben térült meg, a kárigények jó részét a biztosítók vis majorra („Act of God”) hivatkozva elutasították.

A természeti katasztrófák közül a biztosítóknak a 2005-ös Katrina hurrikán került a legtöbbe, a biztosított kár értéke (2015-ös árfolyamon) meghaladta a 80 milliárd dollárt. A katasztrófa-toplistát egy korábbi bejegyzésünkben már részletesen bemutattuk.

Kedvelik a befektetők a biztosítás területén működő tech startupokat: a CB Insights adatai szerint tavaly 2,65 milliárd dollárnyi befektetés érkezett ezekhez a cégekhez, több mint három és félszer annyi, mint 2014-ben.

Az év két legnagyobb ügyletét a második negyedévben hozták tető alá: a vagyon- és balesetbiztosításokat közvetítő kínai Zhong An 931 millió dollár, az egészségbiztosításban utazó egyesült államokbeli online bróker, a Zenefits pedig 584 millió dollárhoz jutott.

De nem csupán a megaügyletek húzták a piacot, a megkötött ügyletek száma is nőtt: míg 2014-ben 75 biztosítási tech startup nyerte el a befektetők bizalmát, addig 2015-ben már 109 megállapodást sikerült tető alá hozni.

Az alábbi ábra negyedévenként mutatja a megkötött dealek számát és értékét (millió dollárban, kék oszlop):

Az Egyesült Államokban működő biztosítási tech cégek 2015-ben jóval kisebb szeletet kaptak a globális befektetési tortából, mint egy évvel korábban: míg 2014-ben a tőke 80 százaléka ezeket a cégeket találta meg, addig tavaly ez az arány már alig haladta meg az 50 százalékot. A szelet persze csak arányát tekintve lett kisebb: nagysága 2014-ben 631 millió, tavaly 1,377 milliárd dollár volt, és 35 százalékkal nőtt az ügyletek száma is.

Nem különösebb meglepetés, hogy a biztosítási tech startupok is Kaliforniát kedvelik a leginkább: a 2011 óta megkötött finanszírozási ügyletek több mint felét (51 százalékát) a napfényes államban kötötték meg. (A második New York 17, a harmadik Massachusetts 8 százalékkal.

Íme néhány a 2015-ös ügyletek közül (a befektetés millió dollárban):

Az online brókerek, okostelefon-alkalmazások az egész biztosítási piacot átalakítják. A kihívást az ágazat főszereplői is érzik. „Úgy vélem, a biztosítás még a kőkorszaknál tart, miközben mások már a Mars körül köröznek” – mondta tavaly októberben Mark Wilson, az Aviva vezérigazgatója. Hasonlóan keményen fogalmazott Mario Greco, a Generali vezére (aki hamarosan visszatér korábbi munkahelyére, a Munnich Re-hez) is: „A biztosítás a többi ágazat mögött jár, megbénult. Vagy megértjük ezt, és elindulunk előre, vagy eltűnik az egész iparág.” A megújulás egyik lehetséges útja pedig éppen az, ha a legmodernebb technológiát az azt kifejlesztő cégekkel együtt „teszik magukévá”. Nem véletlen, hogy a biztosítási tech startupok stratégiai befektetői között ott vannak a világ nagy biztosítótársaságai, többek között az Axa, az AIG, a Munich re és az Allianz is.

A téma iránt érdeklődők további érdekes információkat találhatnak a CB Insights összefoglalójában.

Bár válogatni nemigen lehet az ajánlatok között, Magyarországon is létezik kisállat-biztosítás, amelyet kutyánkra vagy macskánkra köthetünk meg. Egy 4 éves labradorra például nem egész évi 21 ezer forintért köthetjük meg a legszélesebb körű biztosítást, amely nem csupán a balesetekre és a betegségekre terjed ki, de tartalmaz egy felelősségbiztosítás elemet is, azaz a biztosító (az Aegon) – bizonyos feltételek mellett – félmillió forintig állja a kutya által okozott károkat is. Ha a felelősség résztől eltekintünk, két kisebb csomagot is választhatunk, ami „csak” balesetekre és betegségekre terjed ki, a „fapados” változat mindössze 6500 forintba kerül évente.

A „mindössze” fordulat indokolt: az Egyesült Királyságban például egy négy éves, Manchesterben élő ivartalanított labradorra a legolcsóbb, csak a baleseteket fedező („Accident Only”) biztosítás évente 50 fontba (20 500 forint) kerül. Ha szélesebb körű védelmet szeretne a gazdi, akkor sokkal mélyebben a zsebébe kell nyúlnia. A betegségekre is kiterjedő, de a kezelést csak egy ideig – jellemzően egy évig – finanszírozó módozatból („Per condition with a time limit”) a legolcsóbb is több mint 70 font évente, az időkorlát nélküli változatok éves díja pedig már 200 font körül van. És ezekben felelősségbiztosításról szó sincs…

Az Egyesült Királyságban persze nem csupán a díjak magasabbak, hanem a kifizetett kárösszegek is. Az Association of British Insurers adatai szerint a kisállat-biztosítások után kifizetett átlagos kárösszeg több mint 600 font, a biztosítók az ilyen szerződések alapján évente mintegy 470 millió fontot (!) fizetnek ki. Az állatorvosi ellátás/kezelés költségei ugyanis igen magasak: egy „országúti baleset” átlagos költsége egy kutya esetében 674, macskánál 300 font (276 ezer, illetve 123 ezer forint) – ehhez képest az 50 fontos éves díj nem is tűnik magasnak. Magyarországon nem csupán a díjak, a költségek is jóval alacsonyabbak, egy nagy testű kutyán végzett komolyabb műtétek sem kerülnek 40 ezer forintnál többe.

A két biztosítási piacon is látszik, hogy a meddig volt gondozva az a bizonyos gyep. Míg Magyarországon a (kisméretű) házi kedvencek közül csak a kutyákra és a macskákra köthetünk biztosítást, addig az Egyesült Királyságban több biztosító is verseng a papagájok, kígyók, gyíkok, tengerimalacok, teknősök stb. gazdáinak kegyeiért. A kutyák esetében számos kiegészítő biztosítás létezik, ezek akár a temetés költségeire is kiterjedhetnek. (Vannak biztosítók, amelyek a gyászoló gazdiknak lelki támogatást is nyújtanak.)

Mire érdemes figyelnie annak, aki biztosítást köt kutyájára/macskájára? Hat hónaposnál fiatalabb és hét évesnél idősebb kutyára nem lehet biztosítást kötni. A kisállatnak meg kell kapnia a védőoltásokat és rendelkeznie kell egyedi azonosító mikrochippel is.

A biztosítás feltételeiről szóló tájékoztatóból kiderül, mi nem minősül „biztosítási eseménynek”. Bizonyos – tételesen felsorolt – fajspecifikus betegségekre például a biztosítás nem terjed ki, de ebbe a körbe tartoznak a kockázatviselés kezdete előtt megkezdett kezelések és az egy éven túli kezelést igénylő betegségek is (a már ismert „time limit”). Nem finanszírozza a biztosító az ivartalanítási műtéteket, a kozmetikai beavatkozásokat, a túlsúly, az ebből eredő betegségek, valamint a viselkedési problémák kezeléseit, továbbá a kisállat képzését sem. Nem téríti meg a biztosító azokat a költségeket sem, amelyek „olyan balesetből vagy betegségből származnak, amelyeket a Szerződő/Biztosított, a velük egy háztartásban élő családtagok, az összes előbbi személy által alkalmazott személyek, valamint a kisállat felügyeletével, kezelésével vagy gondozásával időszakosan vagy tartósan megbízott személy jogellenes, szándékos, vagy súlyosan gondatlan magatartása idézett elő közvetlenül vagy közvetetten”.

A „kisállat” által okozott károkat sem mindig téríti meg a biztosító. Macskákra egyáltalán nem létezik „felelősségbiztosítás”, de van néhány kutyafajta is, amelyet ebből a szempontból túlságosan kockázatosnak ítéltek termék kifejlesztői. Így például argentin dogot vagy pitbullt tartani (ebben az értelemben legalábbis) kockázatos… Hasonlóan, van jó néhány olyan kár is, amelyet nem térít meg a biztosító. Ha kedvencünk összerágja az autó üléshuzatát, akkor elfecsérelt idő kárbejelentés tenni, de nem téríti meg a biztosító azokat a károkat sem, amelyek „a kisállat állatterelési tevékenysége közben keletkeztek”.

Tavaly összesen 300 természeti katasztrófa összesen 123 milliárd dollárnyi gazdasági kárt okozott, ami 30 százalékkal alacsonyabb az elmúlt 15 év 175 milliárdos átlagától – derül ki az Aon Benfield napokban közzétett összegzéséből. (Az elmúlt másfél évtized medián kárösszege – vagyis az, amennyinél ugyanannyi volt magasabb, mint amennyi alacsonyabb – 134 milliárd dollár volt, ennél a tavalyi tétel „csak” 8 százalékkal alacsonyabb.)

Mielőtt a statisztikákat tovább taglalnánk, érdemes tisztázni, mit is tekintünk „természeti katasztrófának”? Egy eseményt természeti katasztrófaként tartunk számon, ha az alábbiak közül legalább egy igaz rá:

• - a gazdasági kár legalább 50 millió dollár;
• - a biztosított kárérték legalább 25 millió dollár;
• - a halálos áldozatok száma meghaladja a 10-et;
• - a sebesültek száma eléri az 50-et;
• - az elpusztult lakások/egyéb építmények száma legalább 2000.

A tavalyi 300 katasztrófa után a biztosítók 35 milliárd dollárt fizettek ki, ami 31 százalékkal elmarad az elmúlt 15 év 51 milliárd dolláros átlagától.

2015-ben a legnagyobb kárt az indonéziai erdőtüzek okozták; az emberi ellenőrzés alól gyorsan elszabadult „vágd le és égesd el” stratégia a világbank becslése szerint több mint 16 milliárd dolláros kárt okozott Szumátra és Kalimantan térségében, ami az ország GDP-jének közel 2 százaléka. A kár mértékét tekintve a második helyen az év legtöbb, 9120 halálos áldozatot követelő eseménye áll: az április-májusi nepáli földrengések, 8 milliárd dolláros kárral.

A 2015-ös „katasztrófa-toplista”:

1. Erdőtüzek: Indonézia, egész év, 16,1 milliárd dolláros (250 millió dolláros biztosított) kár, 19 halálos áldozat
2. Földrengés: Nepál, április 25., május 12., 8,0 milliárd dolláros (200 millió dolláros biztosított) kár, 9120 halálos áldozat
3. Árvíz: Egyesült Államok, október 1–11., 5,0 milliárd dolláros (700 millió dolláros biztosított) kár, 21 halálos áldozat
4. Trópusi ciklon: Kína, Fülöp-szigetek, október 2–4., 4,2 milliárd dolláros (100 millió dolláros biztosított) kár, 22 halálos áldozat
5. Árvíz: India, Sri Lanka, november–december, 4,0 milliárd dolláros (380 millió dolláros biztosított) kár; 386 halálos áldozat
6. Szélsőséges időjárás: Egyesült Államok, 3,8 milliárd dolláros (1,4 milliárd dolláros biztosított) kár; 32 halálos áldozat
7. Téli időjárás: Egyesült Államok, 3,3 milliárd dolláros (2,1 milliárd dolláros biztosított) kár; 30 halálos áldozat
8. Trópusi ciklon: Kína, Tajvan, 3,2 milliárd dolláros (100 millió dolláros biztosított) kár; 34 halálos áldozat
9. Szélsőséges időjárás: Egyesült Államok, 3,0 milliárd dolláros (1,4 milliárd dolláros biztosított) kár; 46 halálos áldozat
10. Árvíz: Egyesült Királyság, december 22–31., 2,5 milliárd dolláros (1,3 milliárd dolláros biztosított) kár; a halálos áldozatok számáról nincs adat

A 2000 óta eltelt években a legnagyobb károkat a természeti katasztrófák 2011-ben okozták: az akkori, 465 milliárd dolláros tételből 210 (2015-ös árfolyamon 223) milliárd dollár Japán – a március 11-i földrengés és szökőár – számlája volt. Ez volt egyébként 1950 óta a legnagyobb kárt okozó természeti katasztrófa, ezen a listán a második szintén a szigetországot rázta meg (a szó szoros értelmében), 1995. január 17-én (2015-ös árfolyamon 162 milliárd dollár kárt okozva).

1950 óta a harmadik legnagyobb kárt a Katrina hurrikán okozta, (2015-ös árfolyamon) 151 milliárd dollár volt a gazdasági veszteség. Az elmúlt 65 évet tekintve ez került a biztosítóknak a legtöbbe: a biztosított kár értéke (szintén 2015-ös árfolyamon) 80,8 milliárd dollár volt. Az Egyesült Államoknak a globális piacon játszott domináns szerepét mutatja, hogy a 2011. évi japán katasztrófák a biztosítóknak „mindössze” 37,1 milliárd (2015-ös) dollárjukba kerültek. Az 1950 óta eltelt időszakban a harmadik legnagyobb biztosított kár a 2012-es Sandy hurrikán számlájára írható (31 milliárd dollár), és a negyedik is egy „rokon”, az Andrew volt (1992-ben, 26,4 milliárd dollárral).

A tavalyi biztosított veszteségek a legtöbb kategóriában elmaradtak az elmúlt 10 év átlagától (ez még változhat, hiszen sok katasztrófa az év végén következett be, így a végleges számlák még nem készülhettek el). A trópusi ciklonok a biztosítóknak „csupán” 2,2 milliárd dollárba „fájtak”, míg a 10 éves átlag 19 milliárd dollár volt. A legnagyobb, 14 milliárd dolláros kárösszeg a „szélsőséges időjárás” (szélviharok) számlájára írható, de 1 milliárd dollárral ez is elmarad a 10 éves átlagtól. Átlag felett egyedül a „téli időjárás” és az „erdőtűz” teljesített tavaly (3,8 vs. 2,9 milliárd, illetve 1,7 vs. 0,7. milliárd dollár biztosított kár).

2015-ben mindössze hét olyan katasztrófa volt, amelynél a biztosított kár meghaladta az 1 milliárd dollárt (2000 óta az átlag 8), ezek közül 5 az Egyesült Államokban. A rekord év ebben a tekintetben is 2011, amikor 17 káresemény után fizettek a biztosítók – dollárban – 10 számjegyű összeget.

A tavalyi 300 katasztrófa nagyjából 19 500 halálos áldozatot követelt, a feketelistán a nepáli földrengéseket az indiai, pakisztáni, illetve európai hőhullámok követik, rendre 2500, 1233, illetve 1000 áldozattal. Az elmúlt 65 évben a legtöbb áldozatot (300 ezer) az 1970-es bangladesi ciklon szedte, az 1976. július 27-i földrengés Kínában közel 243 ezer, a 2004. karácsonyi indonéziai szökőár csaknem 228 ezer halálos áldozatot követelt.